26 Sze Raktári állványok éves, kötelező vizsgálata, tapasztalatok
A helyhez kötött, raktári, acélszerkezetű állványok (továbbiakban állványok) időszakos vizsgálatait az MSZ-EN 15635:2009 harmonizált szabvány írja elő.
A szabvány évenként ismétlődő vizsgálatot ír elő, melynek betartása a mindenkori Üzemeltető elsőrendű érdeke és a munkavédelmi ellenőrző szakemberek egyik fontos ellenőrzési feladata, és szúró próba szerint végzik is.
A hivatkozott szabvány (továbbiakban Szabvány) a gyakorlati élet számára nagyon körültekintő, kidolgozott és csak nem teljes körű iránymutatást biztosít.
A szabvány kötelező alkalmazási időpontja óta eltelt időben (2010. január) végzett közel 120 munkahelyen végzett vizsgálataink tapasztalatait összegezzük. Az eltelt idő szignifikáns hiányosságok csoportjait hozta létre.
Jelentős mértékben eltérnek az új termelési területekre előre tervezett, és az utólagosan beépített tároló állványok tipikus hibái.
A hivatkozott szabvány szerkezetét követve a hiányosságok körét az alábbiakban foglaljuk össze:
A tervezés, okmányok, bizonylatok:
A tarolási célú állványrendszerek méretüktől függetlenül azonos okmányok (felelősen kiállított okmányok) meglétét igénylik. Az állványgyártók, tanúsításai általában elérhetőek (ha másutt nem a gyártók elektronikus felületein), de az állványokat felszerelő vállalkozások kivitelezési bizonylatai sok esetben hiányoznak. Az előbbi az állványok műszaki paramétereit garantálja, míg az utóbbi kivitelezés felelősségét hordozza, a szakszerűtlen kivitelezés ellen nyújt védelmet.
Ha saját kivitelezésben épült az állvány rendszer, akkor a kivitelezést végző gazdasági egység vezetője írásos nyilatkozata szükséges, melyben nyilatkozik, hogy a kivitelezés során a gyártó előírásait betartva, szakszerűen végezték azt.
A bizonylatok kiállíthatósága természetesen az állvány-, állványrendszer azonosíthatóságát várja el. Ezt az elrendezési vázlatrajz, az adattáblák, terhelhetőségi táblák biztosítják. Az állványrendszer esetleges átépítése alkalmával a dokumentációt is változtatni kell.
Gyakorta felmerülő kérdés, hogy a raktári, tárolási célú állvány rendszer vizsgálatok végzéséhez szükséges-e statikusi szakvégzettség? Nem! Az állványrendszerek alkotó elemei tervezéséhez szükséges a statikusi szakvégzettség, gyártásához, a minőség tanúsítás kötelezettsége mellett a gyártók a tapasztalat szerint megfelelnek, tevékenységük folytatásához engedélyek szükségesek. Az építés során a gyártók által kiadott szerelési utasítások, ellenőrzési utasítások betartása mellett nem tapasztaltunk hiányoságokat. A gyakori tévedés oka, hogy összekeveredik az építési célú állványrendszerek szerelése és ellenőrzésének kötelezettsége. A hivatkozott szabványnak nem tárgya az építési célú állványrendszerek vizsgálata. Ez a vizsgálati szabvány csak a nevében megfogalmazott állványokra vonatkozik.
Előforduló állványépítési hiba, hogy az állványt- állványrendszer egyes elemeit a „biztonság kedvéért” valamilyen módon hozzá kötik a befogadó épület épület- szerkezeti elemeihez. Az állványok tervezési, gyártási. Szerelési előírásai tiltják, a lehorgonyzáson kívül, az épületelemhez kapcsolást. Ha ez mégis megtörténik, úgy az állvány kikerül a hivatkozott szabvány hatálya alól és tartószerkezetté válik, ami megszűnteti a gyártó kötelezettségét, és előzetes statikusi szakvélemény, építési engedély szükséges. Az állványokat úgy tervezik, gyártják, hogy a padozathoz horgonyzáson kívül egyéb épület szerkezeti elemhez ne kelljen hozzákapcsolni, önmagukban állékonynak kell lenniük. Ugyan így más berendezéseket sem szabad az állványokhoz kapcsolni, például légállapot szabályzó, vezetékes tűzoltó berendezést, világító berendezéseket stb. a rezgések és egyéb állékonyságot rontó hatáson kívül érintésvédelmi kockázatot is jelentenek. Egyszerűen a tároló állványokat nem erre tervezik.
A már meglévő épületbe utólagosan beépített állványok-állvány rendszerek telepítése során általában több kompromisszumot kell kötni. Minden egyébtől függetlenül a közlekedési utak biztosítása, a megvilágítás, adott esetben a légállapot jellemzők, a maximális kihasználhatóság, a gazdaságossági és a munkabiztonsági szempontok összefésülése komoly kihívás. Sok esetben, a kompromisszumok kötése során, a közlekedési utak megfelelőségének biztosítása extra költségen beszerezhető, egyedi emelőgépeket igényelhetnek. Ilyen esetben érdemes már a tervezés során megfelelő szakembert bevonni. Az új építés esetén, már a tervezési szakaszban gondoskodhatnak az ideális működtetési feltételek, szabályoknak is megfelelő kialakítására, ritkábban kell kompromisszumot keresni a szükségesség és a szabályosság (megbízhatóság) között.
Gyakori probléma az új, a használt és főként az átalakított állványok felhasználásának kérdése. Az új elemeket gyártói bizonylattal értékesítik, a használt állványok minőség biztosítása sokkal problematikusabb, mivel ritkán adnak hozzájuk tanúsítást, pedig ezek utólagos beszerzése nehézkes. A megfelelőség biztosítását szakvállalkozások mérésekkel, dokumentációk pótlásával, esetleges utólagos beszerzésével képesek garantálni. Az üzembe helyezési eljárás folyamán érdemes az állványt szakvállalkozással vizsgáltatni. A vizsgálatot végző tanúsítása pótolhatja a hiányzó okmányokat és az esetleges hiányosságokat feltárja.
A javított, átalakított, „házilagosan gyártott” állványok megfelelősége csak nagyon korlátozott esetben biztosítható. Az acél alkatrészek hegesztését sokan el tudják végezni, de bizonylatolt, szerkezeti hegesztést csak az erre jogosult személyek végezhetik. Az elvégzett munkát a hegesztő, jogosultságát bizonyító okmány azonosítójának feltüntetésével készített bizonylattal köteles ellátni. Az egyedi állvány tervezése és gyártása ugyan olyan szabályok alá esik, mint agyártók kötelezettségei (tervező, gyártói minőség tanúsítás, kivitelezői műbizonylat stb.).
Az állványok sérüléseknek vannak kitéve, gyakorta meg is sérülnek. Ezen problémák kezelésére jött létre a hivatkozott szabvány.
A sérült elemek javítása, cseréje a sérülés mértékében megkerülhetetlen. Szakértő alkalmazása célszerű ebben az esetben. A sérülések mértékétől függő teendőket a hivatkozott szabvány egzaktan határozza meg. A mérlegelés a szakértő feladata és felelőssége. A javítást végző vállalkozás, gazdasági egység szintén köteles az elvégzett munkáját tanúsítani (pl. a számla mellékleteként). A tanúsítvány nélkül az állványt üzemeltető a felelősséget átveszi a kivitelezőtől.
Állvány telepítések hibái:
Az állvány gyártója meghatározza az állvány elemek össze-építhetőségi feltételeit, terhelhetőségét, a szükséges padozattal szemben támasztott követelményeket mind a terhelhetőség, aláágyazottság, a síkegyenesség, a vízszintesség, az (időbeli) állékonyság és egyéb fontos paramétereit. A nem körültekintő telepítés az állványrendszer biztonságát súlyosan veszélyezteti. A telepítési hely kijelölésére ismeretlen paraméterű, vagy bizonytalan minőségű padozat esetén szükséges építés-statikus szakvéleményét kikérni. Találkoztunk aszfaltra, vékony beton lemezre, tönkre ment betonra, szerelő aknára telepített állványokkal is. A telepítés fontos feltételei közétartozik az állványt kiszolgáló gépi berendezés biztonságos helyigénye, a munkabiztonság szempontjai, a munkanemnek megfelelő légállapotok (hőmérséklet, áramlási sebesség, por- páratartalom stb.) a megvilágítás, fény és hangjelzők, biztonsági szín és alakjelek, tűz elleni védelem, menekülési utak biztosítása stb.
Gyakran tapasztalt probléma a tárolt anyagok a világító, vagy hőtermelő forrásoktól nem megfelelő távolságra vannak elhelyezve. Ez tűzvédelmi biztonság kérdése, önmagában is nagyon összetett kérdés, hiszen anyagminőségtől, éghető anyag mennyiségétől, az oltás végezhetőségétől és még sok más szakmai szempont együttes értékeléstől is függ.
A szabvány általános esetre ad útmutatást a fényforrástól tartandó legkisebb távolság mértékére. Adott esetben tűzvédelmi szakember véleményét kell kikérni.
A vizsgálatok szempontjából is különleges követelményt jelentenek a nem „normál üzemi térben” üzemeltetett állványok. Hűtőházak, meleg üzemi területek, kémiai veszélynek kitett területek (anyag minőség megválasztása- bizonylatolása), a poros, kihulló szemcséjű szennyeződéssel működő területek (figyelmeztető szín és alakjelek), zajos működési területek (figyelmeztető hangjelzések), gyógyszer-, élelmiszeripari területek (tisztíthatóság, vegyi hatások) radioaktív területek (dekontaminálhatóság), földrengésnek kitett területek (lengésállóság) stb.
Érintés védelem kérdése:
Nagy általánosságban kijelenthető, hogy I.-es érintés védelmi osztályba tartozó berendezést nem üzemeltetnek a raktári állványokban, vagy azok közvetlen környezetében, de számtalan ellenpélda is van. Az érvényben lévő villamos szabvány előírja, hogy a villamosan vezetni képes acélszerkezeteket az érintésvédelmi hálózatba be kell kötni. Az érintés védelmi megfelelőséget az üzemi terület besorolásának megfelelően, rendszeres időközönként kell vizsgáltatni, amiről Érintésvédelmi Minősítő Iratot kell a vizsgálónak kiállítania.
Az állvány vizsgálatot végzőnek nem joga és nem feladata megtiltani vagy engedélyezni egy –egy állványrendszer használatát, csak javaslatot tesz. A döntés és a felelősség a vizsgáló szakember alkalmazása nélkül a vállalkozás vezetőjének egyszemélyi, kizárólagos terhe (1993. XCIII törvény).
Budapest 2015.09.26.
Sülle Bálint Márk közgazdász (†)
Sülle Miklós gépészmérnök
Info@sands.hu